A mai nap nagyon érdekes volt. Kezdődött egy Szent Liturgiával. Szuper kezdet, nem? hát nem. Ha nem áldozhatsz, akkor a Liturgiánál nincs rosszabb dolog a világon.

Ez után szintén rossz folytatás következett: az atya, akivel beszélni szerettem volna, keresztülnézett rajtam, így semmi esélyem sem volt időpontot kérni tőle.

De itt már jött a fénysugár: azért volt jelen egy barát, hogy ne essek a teljes depibe... pedig csak udvarias bájcsevegésre volt időnk, hiszen sietnie kellett, és amúgy sem voltunk négyszemközt.

Délután ismerősnek tudtam segíteni (ez mindig jót tesz az embernek), utána meg jött a lényeg: jóbaráték gyerekének elrontása/kényeztetése. Egy nyolc éves, tiszta kisgyerek társasága meg tud javítani egy elcseszett napot is. Mozi, ajándékvásárlás, mosolygó gyerek, jelen lévő testvér: elég a jó hangulathoz.

Este telefonon beszélgettem egy igazi jó baráttal. Bevallom, itt már volt egy kis panaszkodás is, de a lényeg a szülinapi felköszöntése volt. Mivel a srác szent, ezért a vele való beszélgetés kicsit rendbe teszi az embert.

És tőle legalább jókat hallottam szeretett püspökömről! Végre megtudtam, mit miért csinál Fülöp, és mik voltak azok a lépései, amik előre lendítik az egyházmegyét, csak mi (milyen érdekes!) nem hallottunk róluk.

Tehát összességében jó nap volt, hála Istennek. Leírhatom a dallal:

"Azért vannak a jó barátok, hogy az eltűnt boldogságot visszaidézzék egy fázós hajnalon!"

Persze ne felejtsem el azokat a barátokat sem, akikkel esetleg személyesen nem is találkoztam hónapok óta, de szeretetükkel, imájukkal mellettem állnak, ha csak msn-en keresztül is... Köszönöm nektek.