Olvasok egy könyvet, amiben egy athosi szerzetes (nem, nem Kiss Laci!!!) lelki gyermekeinek írt leveleit teszik közzé. Abban találtam most egy érdekes dolgot, amit persze eddig is tudtunk, csak valahogy így nem volt hangsúlyozva.
Tehát: az ember ugye a földből lett teremtve. Ez vagyok én: porból, sárból való lény. A világ fölé a lélek emel, amit Isten ad. Ha elveszi, akkor ismét csak a világ egy anyagává válok.
Isten a lélekkel képességeket (nevezhetjük őket karizmáknak is, mert az olyan jól hangzik) is ad. Azt, amit akar, amit jónak lát. Ezeknek a segítségével vagyok képes arra, hogy egyes jótetteket megtegyek, egyes bűnöket elkerüljek. Semmit nem tudok ezek nélkül tenni, hiszen akkor megnt csak sár leszek.
És itt jön be a csavar: mit csinálok, ha valaki felbosszant, ha bűnt követ el ellenem, ha megtámad, ha megbánt? Haragszom, utálom érte. Pedig miért? Én csak azért nem teszem ugyanazt, mert Isten megadta erre a karizmát! Protekciós vagyok, és nemcsak nem adok hálát ezért, hanem utálom azt, aki nem protekciós!!!
Tehát a feladat: változtatni a hozzáállásomon. Súlyos fogyatékos emberek között dolgozom. Nem várom el, hogy atomfizikusok legyenek, nem tartom kitolásnak magammal szemben, ha becsinálnak, és tisztába kell tenni őket. Ennyi képességet adott nekik az Isten. Persze, néha megszakad a szívem, nagyon néha sírok is, de csak azért, mert látom a kontrasztot, mit kaptam én (amiért semmit sem tettem), amit nem kaptak meg ők.
Ennyi a dolgom a nyilvános bűnök, támadások láttán is: megtenni, amit tudok (gyakorlatilag "tisztába tenni", akit kell), és sajnálni azt, akinek Isten nem adta meg a képességet, hogy pl. elkerülje a hazugságot, a paráznaságot, a gyűlölködést. Hiszen én nem azért nem teszem ezeket, mert jobb vagyok, sőt!!! Csakis az ment meg, hogy felülről jó adományokat kaptam. Más kérdés, hogy ezeket gyakran kidobtam...
Tehát feladat: bármilyen emberi gyengeség, bűn láttán tudatosítani: Uram, nélküled sokkal-sokkal gyengébb lennék, mint a testvérem, aki ezt tette!!! És hálát adok azért, mert megtartasz, és kérlek, tartsd meg őt is, add meg neki azt a protekciót, amit nekem megadtál!