Úgy gondolom, megosztom veletek, hogyan is lettem keresztény. Mivel ez hosszú lesz, több részre szedem, ne kelljen egyszerre túl sokat olvasni :).

Tudni kell, hogy családom nem keresztény, tehát nem részesültem keresztény nevelésben. Azazhogy de... ugyanis Isten ki volt ugyan hagyva belőle, de teljesen a keresztény értékrendszer szerint neveltek minket (nővéremet, bátyámat és engem, a két öcsém nem élt még akkor). Testvéreimmel olyan szoros volt köztünk a kapcsolat, amit el sem tudtok képzelni. Nagyon jól elvoltunk egymás között, bonyolult, izgalmas játékaink voltak. Lehetett hozzánk csatlakozni, de akkor is maradtunk MI, és csatlakozhattak ŐK (ez sokszor ma is így van). Szüleinktől mindig azt hallottuk: tisztelni kell a vallást. én nem tudtam, hogy ez mit jelent, de ezt a mondatot szajkóztam, miközben azt is tudtam: a papok nem hisznek Istenben, csak hülyítik az embereket, a vallás a butáknak vagy gyengéknek való, stb.

Általános iskolában elkezdtem franciát tanulni. A Hit gyülekezetébe tartozott a hölgy, aki tartotta. Délutáni, fakultatív foglalkozás volt, de mi szívesebben beszélgettünk vele a hitéről, minthogy tanultunk volna. Amikor kitudódott, hogy "vallási propagandát" folytat, kirúgták a suliból (igazságtalanul, hiszen ő csak a kérdéseinkre válaszolt, de a 80-as évek végén ezért még kirúgtak).

Ezután jött a középiskola...

folyt. köv.