Nem ismertem ezt a szertartást. Tudtam, hogy Levente jönni fog, ha hívom, de azért az meglepett, hogy egy órán belül ott volt. Elvégezte a szertartást, szépen és méltóságteljesen, de hatalmas erővel, és szólt, hogy ha bekövetkezik a halál, azonnal szóljak neki.

Este 11 körül telefonáltak, hogy nagymama elment. Fél 12-re bent voltunk, még fel sem öltöztették... aztán egy újabb szertartást láthattam, ahogy Levente imádkozott nagymamáért, és beszentelte a testét. Utána jött a legkeményebb rész: "az Apostoli Szentszék által rámruházott hatalomnál fogva feloldozlak téged minden bűnödtől, és teljes búcsúban részesítelek."

Itt már teljesen megnyugodtam. A fájdalom nem csökkent, de már tudom, hogy nagymama tényleg jó helyen van. Nem Levente, az én barátom imádkozott érte, hanem az Egyház. És nem Levente bocsátotta meg minden bűnét, hanem az Isten. Innentől nincs mitől félni...

Nem tudom, mikorra csökken a fájdalom. ma a jószándékú kollégák újra és újra feltépték a sebet (tényleg tiszta jószándékból). Intézni kellett a temetést, pénzügyeket... Nem baj. A lényeg: nagymama teljesen tisztán, bűntelenül ment el, mert ami vétke esetleg volt, azt Krisztus megbocsátotta. És így már nem kérdés az üdvösség.

Kedves testvérek! ha valaki beteg, haldoklik, hívjatok hozzá papot! Higgyétek el, hihetetlen hatalom van ezekben a szertartásokban! Én már tudom.