Tegnap meg lett szentelve a lakás. Jelen volt majdnem mindenki, aki számít: a testvéreim (már a keresztény 50%), a keresztgyermekek, cserkészek, és egy olyan atya, akit szeretek.
Miért fontos ez? A házszentelésben Istennek adtam mindent, ami az enyém. Tehát ebben a lakásban innentől Istent kell dicsérni, és a benne lévő cuccokat is Neki adtam (persze, csak az enyémeket, Zoliékét nem :D ). Segít ez, hogy az ember észben tartsa: minden Istené.
És fontosak a jelenlévők: a gyerekek, akiket vezetni kell, a testvérk, akikkel együtt kell haladni, és a papság, akiket tisztelni kell (kéne).
Más hír: úgy tűnik, csütörtökön végre tudok gyónni! 2 hónap után ideje lenne!
