Hirtelen rádöbbentem, hogy öregszem. Fizikailag is sokkal könnyebben elfáradok, mint régebben, és lélekben is kevesebbet bírok.  

 Úgy érzem, feltétlenül szükséges számomra a leki vezetés.

Hangulatomat legjobban az alábbi dal mutatja be (Sztárcsinálók:Prológus):

Egy reggel úgy ébredsz, hogy másképpen látsz mindent.
Eltűnt a megszentelt varázs.
Nem hív a messzeség, és nem kísért a végzet.
Esténként kocsmákba vágysz.

Ne kérdezd, hogy kiről van szó!
Úgy, mint én, magadra gondolj!
Szavamból eltűnt a láz.
Minden már üres póz.

Napfénytől, zöldmezőtől illatos az ének.
Izzadtan fűzök szóhoz szót.
Hervadt kis szirmok közül lopkodván a mézet,
Megértve rosszat és jót.

Ne kérdezd, hogy miért van így!
Hol van már az, ami hajszolt?
Szememből eltűnt a láz.
Minden más üres póz.

Hátam mögött a történelem:
Sok dicsőség. és tengernyi szenny.