Ma hittant tarthattam. Készülni nem nagyon volt időm, éppen csak át tudtam gondolni, amit mondani szerettem volna. Viszont így is jó lett. Végre beért, hogy egész nagyböjtben Szent Efrém fohászán elmélkedtem...

Fontos Szent Pál gondolata: "Mid van, mit nem kaptál? És ha kaptad, miért dicsekszel vele?" Igen, ha ez az ember fejében lenne, akkor könnyebb lenne az alázat...

A másik fő gondolat: minden, amit kérünk a fohászban, ajándék. Nem jár nekünk. Nekünk már semmi sem jár Istentől. Ami járt (örök élet, üdvösség), azt megadta. A bűnnel visszaadtuk. Innentől semmi sem jár. Más kérdés, hogy ő nekünk ajándékozza... De ettől nem fog járni.

Ha ezt megértem, akkor nem baj, hogy nem érzek semmit, hogy nem segít, hogy engedi, hogy kínozzon a sátán, hogy rosszul legyek. Megmentett már ezektől, csak elutasítottam.

Persze van megoldás: kérni kell továbbra is. Nem jár, de ha nem szenvedek ezen, nem duzzogok, hogy nem érzek semmit, hogy "oly távol vagy tőlem...", akkor hamarabb megkaphatom.

Imádkozzátok ti is nagyböjt hátralévő napjaiban:

Életem Ura és Uralkodója, ne engedd hozzám a jóra való restség, könnyelműség, pénzvágy és megszólás szellemét!

Ajándékozd inkább szolgádnak a józanság, alázatosság, állhatatosság és szeretet lelkét!

Igen, Uram, Királyom! Add meg, hogy megismerjem bűneimet, és meg ne ítéljem felebarátomat, mert áldott vagy örökkön örökké!

Ámen.