X. blogját olvasva eszembe jutott egy pár dolog, hogy mi van akkor, ha az ateistáknak van igazuk, és nincs Isten (vagy nem olyan, amilyennek Krisztus tanította). Nézzük!

Ha nincs Isten...

... akkor nincs értelme a szeretetnek. A szeretet (emberi szeretet) ugyanis elmúlik. Ja, hogy a tiéd örökké tart? Ne hidd. Én is azt hittem, hogy az a szeretet, ami a gyerekeimmel összeköt, örökké tart. És most nézd E.-t... Ja, hogy te nem jársz így? Ha valakit szeretsz, az előbb-utóbb meg fog halni (igaz, Csabi? Te már igazán tudod!)! És mit csinálsz, ha elfogynak, vagy így, vagy úgy azok, akiket szeretsz? Az egyetlen örök társ/barát/szülő/gyermek Isten, mindenki más elmúlik.

... akkor nincs értelme a könyörületnek. Miért segítsünk a gyengéken? Ha erősek vagyunk, akkor miért engedjük, hogy hátráltasson minket valaki?

... akkor nincs értelme a gyermeknemzésnek. Miért jó, ha valaki miatt anyagilag rosszabb helyzetbe kerülsz? Miért jó, ha elrontod az alakod, lógni fog a melled? Csak azért, hogy valaki szeressen? Ld. a szeretetről szóló részt, és vegyél inkább kiskutyát.

... akkor nincs értelme a jövőnek. Carpe diem! Elég a ma, nem? Hiszen a jövő kiszámíthatatlan! Ha megnézzük, mi felé haladunk, akkor érdemes tervezni? Ha nem tervezünk, akkor ne is tanuljunk, hiszen miért készüljünk a jövőre?

... akkor nincs értelme a fajfenntartásnak. Miért jó, ha fennmarad az emberiség? Miért érdekel az téged? Nem az az 50-60-70-80 év számít? Most, neked ebből nem származik semmi előnyöd!

... akkor nincs értelme a hazaszeretetnek. Miért fontos, hogy mi a hazánk, a múltunk, a történelmünk? Miért jó ez nekünk?

... akkor pont annak nincs értelme, ami kiemel minket az állatok közül. Elvész az emberségünk értelme.