Véget ért a 2008-2009-es tanév. Kevés kivétellel minden ismerős gyereknek/fiatalnak nagyon rosszul sikerült. Miért? Miért érzik úgy a fiatalok, hogy nem kell tanulni? Milyen okokat sorakoztatnak fel, bemutatva, miért lett sokkal képességeik alatti az eredményük?

1. Pikkel rám a tanár. Ősrégi válasz, minden idők minden diákja használta. A legszörnyűbb, hogy sokszor igaz. Az a baj, hogy általában ez kölcsönös, és a diák sem tanul az utált tanár órájára...

A legjobb: "Ugyanazt puskáztam ki, mint a többiek, mégis csak kettest kaptam, ők meg négyes-ötöst". Ezzel a panasz létjogosultságát veszti, beismerte, hogy nem készült fel. Örüljön a kettesnek!

2. Világmegváltás. Ezt persze nem így mondják... csak éppen egész évben segíteni kell ennek meg annak, és az mind fontosabb, mint a tanulás. A baj itt a kötelesség fogalmával van. A diák kötelessége a tanulás! Ez az első (főleg annak, aki a szülei pénzéből tanul). Minden más csak másodlagos. A világot megváltotta már az, akinek ez a dolga. A diáknak más a dolga.

3. Túlvállalás. Előre hozott érettségi, nyelvvizsga... Nagyon fontos, és jó dolog, ha ilyet valaki bevállal. De ha ez azt jelenti, hogy gyalázatos lesz a "rendes" bizonyítványa, akkor máris nem érte meg.

4. Kóros lustaság. Túl sok dolog van, amit inkább csinál az ember. Kockulás, TV, haverok... elveszik az időt a tanulástól. Erre mondták a bölcsek: először a kötelező, aztán a hasznos, aztán a kellemes!

Egyelőre ennyi a bölcsességből. Remélem, a következő éve mindenkinek jobb lesz.