Ismét Nyíregyházán jártam. Ismét nagyon nagy élmény volt.

Először bementem a főiskolára, átvettem a diákigazolványomat, és meghosszabbítottam a könyveket a könyvtárban. Közben főállásban paráztam, mert tudtam, hogy Cickánnyal kéne beszélnem, és gyónnom is... utána elmentem hozzá. Mivel nem volt otthon, a feleségével és a kislányával beszélgettem. Hihetetlenül jófejek voltak! Nagyon sajnálom, hogy olyan messze laknak, mert azzal a kislánnyal szívesen ápolnám a kapcsolatot. Ő is hamar "saját gyerek" lenne (hiszen már most is félig az...)

Viszont a beszélgetés és a gyónás hihetetlen volt. Talán most is sikerül keresztényként élnem pár napig... legalábbis erőt kaptam ahhoz, hogy próbálkozzak.

Maga az oktatás semmit nem ért, de nem is az volt a lényeg...