Az év első nagy motorozása: Nyíregyháza oda-vissza. Nagyon jó volt, bár azért nem bántam volna, ha egy kicsit rövidebb az út...

Nyíregyháza nekem nagyon sokat jelent. Ott lettem kamaszból felnőtt, sok barátom van ott, és csak Nyíregyen tapasztalom azt az igazi "fősulis hangulatot". Az év nagy részén gyerek (szüleim szemében), testvér, nevelő vagy segítő vagyok (hivatásomnál és munkámnál fogva). Nyíregyen "nemes, küzdő, szabadlelkű diák", akitől távol vannak az élet olyan egyszerű gondjai, mint nagymama halála, a pénztelenség, stb.

Nyíregyen ott van Cickány is, és hiába nem találkozom vele, tudom, hogy mehetnék hozzá. Ott van Fülöp, aki "kisugárzik" az egész környékre. Ott van a Szent Atanáz fősuli, ahová ugyan nem jártam, mert az én időm után épült, de amit nagyon megszerettem (legalábbis a kápolnáját).

Bár már nincs ott, nekem Nyíregy Leventét is jelenti. A barátságunk ott erősödött meg, és ott lettek barátaim a gyerekei is.

Egyszóval: Nyíregyháza az a hely, ahol biztonságban érzem magam.  Magát a várost jobban szeretem, mint Budapestet. Ha nem lenne olyan messze, megpróbálnék ott munkát keresni. Valahol egy olyan érzésem van, hogy az én helyem ott van.