Mindannyian sok emberi tragédiát láttunk már. A legrosszabb mind közül egy gyermek halála. Dávid Pantalaimeon jó barátaimnak a gyermeke. Írhatnám, hogy lett volna, hiszen születése előtt távozott el. Mondhatnám, hogy az ő fiuk volt, hiszen meghalt. De nem mondom. Ugyanis tudom, tapasztaltam: ő még mindig K. és L. fia. Tudom, hiszen kértem a közbenjárását, és tapasztaltam a segítségét.

Hogy miért nem születhetett meg? Ez az Úr titka. Talán azért, hogy papi életében segítse az apját. Talán azért, hogy keresztény életében segítse az anyját. Nem tudom. Egyet tudok: olyan védőszentjük van, amilyen kevés embernek. És Dávid Pantaleimeon egészen biztos, hogy az Úr színe előtt nap mint nap könyörög értük. Ki tudja, talán ezért tud ilyen szelíd, tiszta és alázatos lenni az anyja? Talán ezért tud ilyen férfias, kemény és mégis alázatos lenni az apja?

ha megismertem volna, barátok lettünk volna, tudom. Tegnap óta azt is tudom: így is azok leszünk. Rendes gyerek: nem csak a szüleiért imádkzik, hanem értem is. Nekem is van egy új védőszentem.

Dávid Pantaleimon, kicsi testvér, imádkozz tovább is értem, és mindazokért a gyermekekért, akik rám vannak bízva!