Érdekes dolog a búcsú. Főleg, ha olyantól búcsúzol, akivel ezer vitás volt, ezerszer  kritizáltad, ezerszer bántottad, de része az életednek. És egy keresztény ember életének a pap része.

Tavaly, amikor Gabi búcsúzott, mást éreztem. Valahogy tudtam, hogy a barátságunk megmarad. És ez így is történt, megmaradt, sőt, megerősödött.

Most, hogy Zoli készülődik, egyszerűen értetlenség van bennem. A Rózsák terének az elmúlt 8 évet ő jelentette. Aktív, lelkes pap, aki mindenhol ott volt. A stílusa nem az enyém volt. Kritizáltam százszor (itt a blogon is). De most, hogy elmegy... egyszerűen érthetetlen, hogy nem lesz itt. Nem lesz kit helyettesíteni (tudta, hogy nagyon szeretek tanítani, nem én segítettem neki, hanem ő nekem azzal, hogy megengedte...), nem lesz kit cikizni... Mi lesz itt? És mi lesz azokkal, akiknek a szemében ő az Egyház?

Késői ez a helyezés. Nem szabad 8 évig egy káplánt egy helyen hagyni A káplán nem szabad ember, azt teszi, amit engednek neki (rosszabb esetben amit mondanak), felnőtté akkor válik, amikor önálló lesz. Senki nem maradhat ilyen sokáig gyerek szerepben. Főleg a fájdalom miatt. Ilyen sokáig egy helyen lenni... akkor már ott is kell maradni. Élete negyede itt zajlott, férfikorának a fele. Innen elszakadni olyan, mintha meghalna. Barátokat, gyermekeket kell elhagyjon. Látom, hogy kiszakadt a lelkéből egy darab. Nem mondja, de látom. És a mi lelkünkből is.

Utoljára akkor éreztem ezt, amikor sok-sok éve Levente búcsúzott. De az csak 1-2 nap volt, utána kiderült, hogy Nyíregyházára kerül, ahol akkor voltam. Az ő lelkéből is kiszakadt egy darab, pedig ő nem volt itt 8 évig...

Zoli nem barátom. Ismerem kispap kora óta. Láttam újszentelt bénázásait.  Láttam, ahogy pörög (mindig másképpen, mint ahogy én szerettem volna, de mindig nagyon jól). Láttam tavaly "majdnem-parókus"-ként. Szeretem nagyon, ő is kedvel engem. Az egyetlen, akit bármikor hívhatok, aki mindig időt szakít, ha kérem. Évek óta nem kértem, és már nincs is rá időm. Ismét elpuskáztam egy lehetőséget.

Nem barátom, nem hiszem, hogy kapcsolatban maradunk. Neki jó lesz, jó egyházközségbe kerül. Ilyen pörgős papot nagyon szeretni fognak. Nekem sem lesz rossz, Levente itt van, Istyut is nagyon szeretem, a Rózsák tere jó kezekben marad. De üres lesz. 8 év alatt egy jó pap lenyomatot hagy.

Vasárnap este sírni fogok, pedig nem szoktam (persze csak otthon, a párna alatt...). Pedig örülök, hogy önálló lesz, hogy jó helyre kerül. A legjobbra, ahová kerülhet. De elmegy, és űrt hagy maga után. Találkozunk-e még valaha?

Isten áldjon, Tami, Isten áldjon, Zoltán atya! Nem köszönök meg semmit, mert nem tudom felsorolni, amit meg kéne. Nyomot hagytál, közénk tartozol. Soha nem felejtünk el.

Ritka, hogy azt kívánom, valaki olvassa el egy bejegyzésem :). De örülnék, ha ezt olvasnád. Mert soha nem fogok odamenni hozzád, hogy elmondjam, mit jelent, hogy elmész... pedig tudom, hogy kéne. De mindegy, legkésőb  a mennyben megtudod.