Hallgathattátok már Xinaf blogján, de ha valaki azt esetleg nem olvasná...

Most hallom, hogy szól egy titkos akkord,
mit Dávid játszott, s az Úrnak szólt,
de nem hiszem, hogy ez a zene érdekel téged.
A négy után jön az ötödik,
a moll szűkített, a dúr kinyit,
a király zavartan írja: halleluja...
Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu-ja!

A hited erős, de a biztosat vártad,
mikor a tetőn őt ázni láttad,
a lány szépsége megbabonázott.
Lekötözött egy konyhaszékre,
aztán hajadat nyírta még le,
s a szádból kihúzta, hogy halleluja...
Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu-ja!

Hiába vettem a számra nevét,
sose tudhattam, hogy mi az a név,
s ha tudtam is, mondd, mit jelent neked?
A fény ragyogása van minden szóban,
már az se fontos, hogy melyiket mondtam,
szent volt, vagy hamis a halleluja?
Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu-ja!

Én megtettem mindent: ennyit tehettem;
nem éreztem: tehát megérintettem,
az igazat mondtam és nem hazudtam, értsd meg.
Kicsit rosszabb volt persze, mint lehetett várni,
az Ének Istene elé fogok állni,
ajkamon semmi mással: halleluja!
Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu...
Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu-ja!