A motorozás sokak számára érthetetlen, furcsa szenvedély. Mert mi is történik a kívülálló szerint? Egy ember felül egy 200 kg-os, vasból készült, de az autókhoz képest szánalmasan gyenge szerkezetre, utána száguldozva közlekedik, folymatosan életveszélybe sodorva magát és embertársait. Közben esetleg bűncselekményeket követ el, lerészegedik, káromkodik (ld. motoros filmek).

Igazából mi történik? A motor lehetőséget ad, hogy az ember elkerülje a BKV-t, a dugót, és gyorsan eljusson A-ból B-be.

Számomra ennél is többet. Ha autóba ülök, beszélgetek a sofőrrel, vagy hallgatjuk a rádiót. Ha BKV-n ülök, akkor dühöngök a sok hülye utas viselkedésén, vagy MP3-t hallgatok. Ha motorra ülök, ott kettesben vagyok Istennel. Mindig imádkozom, mielőtt elindulok, és közben is. Motoron nagyszerűen lehet énekelni is, és valahogy a liturgikus énekek illenek rá igazából.

Tehát ha én motorozok, akkor biztos, hogy sokkal közelebb kerülök Istenhez, mintha bármilyen más közlekedési eszközt használok.

És még egy hasznos dolog: motoron óhatatlanul előfordulnak kellemetlenségek (hideg, megfájdul a sérült hátam, megijeszt egy autós, stb.). Ilyenkor ezt fel lehet ajánlani Fülöpért... és máris hoztam érte áldozatot.