A gyónással még mindig nem haladtam előre. Azért van fejlemény: Jóbarát beszélt I-vel, elmondta neki, mi ez az egész. Csak az a gáz, hogy úgy tűnik, I. megijedt, mert azóta szó sincs gyóntatásról.

Gondoltam, itt a blogon szépen lassan bemutatom a gyerekeimet. Persze nevet nem írok sehová, aki ismeri őket, így is rájön, kiről is van szó.

Első legyen F. A kis F.-tól féltettek. Örökmozgó kisgyerek, nem tanul túl jól, nem tud megülni egy percre sem a fenekén... Örök emlék, amikor kivittem a tüzijátékra. Olyan kicsi volt, hogy fel kellett venni, hogy lásson valamit.

Teltek-múltak az évek. Kiderült, hogy nem rossz, csak hiperaktív. És hogy nagyon okos, csak nem ismerte fel az iskola. Nőtt is szépen, kicsit túlsúlyos kamasz, majd szép, nagydarab, már nem kövér férfi lett belőle.

Gondolkodik is, olvas sokat. Kicsit könnyen befolyásolható, de nagyon fiatal még. Most kicsit elment "jobbra", de ez nem baj. Ezen mindenki átesik.

Sajnos, Istentől is eltávolodott, de bízom benne, hogy "hazatalál". Ő nem engedi, hogy emberi hülyeségek miatt elvesszen valaki.

Tehát F-re nagyon büszke vagyok. A kis dugóban megláttam a férfit. Nem a mostanit, aki azért néha még nagyfiú inkább, hanem az eljövendőt. Az első pillanattól felismertem a tehetségét, és a leghülyébb pillanataiban is szerettem. És ezt persze kamatostul kapom vissza, hiszen nála kedvesebb, hálásabb "szelidített farkasa" nincs másnak.