Gyermekeim 2.

 2009.03.16. 18:59

A gyónás-helyzet rosszabb, mint valaha. Annyira gáz a helyzet, hogy nem is írok róla többet.

Nézzük inkább a következő bemutatandót: B!

B-t pici kora óta ismerem, hiszen egy jóbarátom fia. "Láttam őt, ahogy egyre nőtt", és bizony érdemes volt megfigyelni!

Kisfiú korában nagyon jóban voltunk, nagy beszélgetéseink voltak. Sosem kezelt pótanyának, mindig jó barátnak tartott. Bizalmat adott, elmondta titkait is, amiket mindig megtartottam, megtiszteltetésnek tarottam a bizalmát.

Ezek után évekig nem, vagy csak alig találkoztunk, amikor egyszercsak Bp-re költöztek. Komoly, magas fiú, de amikor elmosolyodott, akkor egyből kiderült: ő bizony a régi B. Részemről kb. 2 percbe tartott, hogy ugyanazt a szeretetet érezzem iránta, mint kis korában.

De óriási a különbség a régi és az új B. között. Ő már nem L. kicsi fia!!! Ő már önmaga. Komoly, okos férfi (pedig csak 16 éves), jó barát, akihez lehet fordulni, ha baj van (aki ismer, tudja, hogy én kevesektől kérek tanácsot/segítséget. B. az egyik).

Hihetetlen stílusa van: olyan tiszta és ártatlan, mint egy kisgyerek, viszont kemény és férfias is. Jó a dumája, és bevette a lesz@romtablettát, így fel sem nagyon lehet húzni.

Előre gratulálok annak a lánynak, aki majd kifogja ezt a pasast. Kicsit átírva a musicalt:

"Én láttam őt, ahogy egyre nőtt, és most a legjobb srác, ki él, és köztünk jár."

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinewsee.blog.hu/api/trackback/id/tr851005990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása