Ma sokkal leprább hangulatban vagyok, mint tegnap. Ebben nagyban közrejátszik, hogy húsvét első és második napján is rettenetes szent Liturgián vettem részt. Tényleg, mintha karikatúra lett volna...
Pedig ma direkt 10-re mentem, hogy ha egész évben szívok a gyenge prédikációktól, legalább ma hallhassak egy jó beszédet. és erre Levente nem a saját Liturgiáját végezte...
Na mindegy, ennyi volt a panaszkodás. Inkább ismerjétek meg E-t.
E. Xinaf testvérem legjobb barátjának az öcsce. Egész kicsi volt, amikor megismertem. Nagyon sokáig, évekig csak Á. öccseként élt a tudatomban (pedig cserkész ő is).
A Tornabarakonyi cserkésztáborban lett ő is a fiam, lassan 5 éve. Megbízható, kedves tizenéves kölyök volt. Nem mellékesen jól is néz ki, ragadtak rá a kiscsajok (most már nagylányokm ragadnak rá... múlik az idő).
A családjában komoly zűrök voltak/vannak. Idő előtt férfivé, családfővé kellett válnia (ez az, amit soha nem fogok megbocsátani a szüleinek. Az ellopott gyerekkor nem pótolható). Ő vitte ide-oda a kistesóit, vigyázott rájuk, gondoskodott róluk.
Sajnos ez, hogy nem lehetett gyerek, megbosszúlta magát. Kamaszos gondolkodása megmaradt, szeretete rossz irányba fordult. Annyit kellett gondoskodnia a kislányokról, hogy már mindenhonnan támadást vár, nem bízik senkiben. Az "aki nincs velem, az ellenem van" gondolata határozza meg az életét.
Nagyon szép emlékeim vannak róla. Ő az egyetlen a gyermekeim közül, akit fiamnak szólítok (emlékszel E. arra a karácsonyi bevásárlásra, ahol ez kialakult?). Ő az egyetlen, akinél nem zavar, ha hazudik nekem (hiszen nem is hazudik igazából... csak meg van zavarodva, keveri az igazságot a képzetekkel). Ő az egyetlen, aki után hajlandó vagyok szaladgálni is (mondjuk, egy idióta elégtételnek köszönhetően ez kötelességem is).
És őt féltem mindenki közül a legjobban. Most nagyon megsebezték, minden bizonytalan az életében. Utálja magát, az embereket, a világot... talán még Istent is.
Uram, adj erőt, hogy amikor majd észhez tér, akkor elfelejtsem ezt az évet, és ismét a régi szeretettel tudjam fogadni! És adj erőt neki ahhoz, hogy kamasz gőgjét legyőzve tudjon segítséget kérni, és tudja elfogadni azt a szeretetet, amit kínálnak neki a barátai!