Az áldozás-helyzet változatlan, és baromira nyomaszt. Tudom már, hogy mit fogok tenni, de egyelőre I. a gondolatára is kiakad, pedig az egyetlen lehetséges dolgot választottam... de erről majd máskor.

Kedves olvasók: GYŐZTÜNK!!! Ha büdös pogányok vagytok, abbahagyhatjátok az imát, elérte célját. Később ezt is leírom majd.

Viszont most ismerjétek meg az első lányt: F.

F. B.-nek a húga, jó barátom lánya. Születése óta ismerem, de mint B. esetében, nála is volt kb. 10 év mosolyszünet. és ez sokkal komolyabb volt, mint B.-nél, mert vele azért egyszer-egyszer (2-3 évente) találkoztam, F.-val egyáltalán nem. Iskolába készült, amikor otthagytam, és középiskolába ment, amikor újra találkoztunk.

Erős és nagyon akaratos gyerek volt. Nem tudtak mit kezdeni vele. Ha valamit a fejébe vett, ami nem teljesülhetett, olyan hisztirohamokat kapott, hogy nem vett levegőt. Teljesen elkékült, és drasztikus eszközöket (pl. hideg víz) kellett bevetni, hogy szíveskedjen újra lélegezni. De ez csak a szüleinek szólt, ha én vigyáztam rá, soha nem okozott semmi nehézséget. Kedves volt, alkalmazkodó.

Hülyébbnél hülyébb játékokat találtunk ki (L.-től biztos kaptunk volna a "sárcsolyázás" miatt!), nagyon jól elvoltunk. Máig emlékszem a balett órákra, és év végén az előadásra, amikor az Óz-t táncolták... Zongorázni is tanult, ügyes volt. Az esze meg egyszerűen felháborító. Nagyon szeretett és tudott is tanulni.

Amikor újra találkoztam vele, megdöbbentem. Szép, felnőtt nő jött oda, pedig még csak 14 éves! Az esze maradt a régi, de a szép kislányból vonzó fiatal nő lett (nem is tesz rosszat az ifi hittan látogatottságának a jelenléte!). Lehet rá számítani, lehet vele beszélgetni.

Megérti a nála nehezebb helyzetben lévőket, és egyszerűen hihetetlen, mennyire nem ítél el senkit. Egyszóval, hiába gyermek még, lehet tanulni tőle!