Abban az áldásos helyzetben vagyok, hogy több pap is van, akit barátomnak nevezhetek. Rajtuk kívül is sokakat ismerek elég közelről, így úgy érzem, olyan közelről ismerem a papok életét, amennyire ismerheti az, aki nem pap, és nem papcsaládban él. Tapasztalataim alapján  leírom, milyen papokat ismerek, és milyennek érzem az ideális papot.

1. Ifjú tudós. Általában nagyon okos, minden tudományágban megállná a helyét. A probléma csak az, hogy ezzel sok esetben tisztában is van. Könnyen kialakul nála az "én vagyok az okos klerikus, ti a buta laikusok" szemlélet. Lelkipásztornak általában nem a legkiválóbb. Legjobb "felhasználási területe" a teológia, mert hatalmas a tudása (bár tanítani nem tud, és vizsgán sokszor rohadék). A baj az, amikor ráadásul sima modorú, jó szónok, mert akkor hamar "menő pappá" válik.

2. Menő pap. Jó szónok, kedves, simulékony, vagány. Általában a püspök felé nyalógép, a fiatalok felé "menő csávó", az idősek felé aranyos, csupa bűbáj. A probléma, hogy a fene nagy népszerűség sokszor elveszi az eszét, a reális önképét, és "sztár-allűrjei" lesznek. Még nagyobb baj, ha ezek mellé nem szereti eléggé az embereket, mert akkor hamar a hátuk mögött dumáló rohadékká válik. Legjobb "felhasználási területe" az ifjúsági lelkipásztorkodás (egyetemi, kollégiumi lelkész, ifi búcsúk állandó előadója).

3. "Én vagyok a pap". Általában idősebb, autokrata személyiség. A tudása már megkopott, de hatalmas a gyakorlata. Borzasztó merev, mindenkinek kuss, ha ő szólt. A probléma, hogy ha van valamilyen, régen kényszer szülte megoldás az egyházközségében, azon nem lehet változtatni, mert ez így hagyomány. Legjobb "felhasználási területe" a vidéki parókia, ahol a 24 öreg néni valószínűleg nem idegesíti újító szándékkal.

4. Isten szolgája. Élete a papság, csak ezzel foglalkozik. Isten népét szolgálja, család, barátok háttérbe szorulnak. A probléma pont ez. Nagyon jó pap, de inkább a cölibátus lenne neki való, mert a családja életét megkeseríti. Néha nem a földön jár, naív, könnyen átverhető (hiszen mindenkiről azt feltételezi, olyan, mint ő). Bárhol "felhasználható", minden közösség baromi jól jár vele.

És én milyennek szeretném látni a papot?

1. Szereti az Istent, és ez látszik is rajta. Természetes neki az ima, és olyan természetességgel beszél Jézusról, mint a szomszéd néniről.

2. Szereti az embereket. Megbocsát, mert ő sem hibátlan. Hajlandó időt ajándékozni bárkinek.

3. Igyekszik. Lehet, hogy nem beszél jól, lehet, hogy nem énekel jól, lehet, hogy gyorsan misézik, lehet, hogy elnyújtja. Talán nem lehengerlő személyiség, esetleg nem a legjobb nevelő, az is lehet, hogy sokszor durva és türelmetlen, vagy csak szitafejű, figyelmetlen. De próbálkozik, újra és újra, ezzel nekünk is példát ad.

Köszönöm, Istenem, hogy egyházközségemben és barátaim között minden pap megfelel ezeknek a követelményeknek!