Reggel, 6 órakor indultam Nyíregyházára. Olyan hideg volt (100 km/h sebességnél persze), hogy azt hittem, leesek a motorról. Végül plusz pihenőt iktattam be, mert nem láttam már a hidegtől.
Persze el is késtem, de nem volt baj. Soli atya óra végén megszólalt :" Akkor beírom, hogy Nyuszika is itt van...", és mosolygott. Mindenki sztárolt, hogy milyen bátor vagyok, hogy motorral tudtam menni.
Pedig ha tudták volna... ennek semmi köze nem volt a bátorsághoz. Egyszerűen, hiába fáztam, egész úton hajtott a tudat, hogy 2 nagy dolog történik ma. Az első: Krisztián fog tanítani. Én nagyon szeretem Krisztiánt. Jó pap, és bizots volt, hogy jó tanár lesz belőle. Most ezt meg is tapasztaltam, kedves, türelmes, és úgy magyarázza el a metafizikát, hogy a hülye is megérti...
A másik: az első beszélgetésem Cickánnyal. azazhogy azóta az első, hogy úgy döntöttem (a Szentlélek titkos, és Fülöp püspök nyílt sugalmazására), hogy ő lesz a lelki atyám. Nagyon hasznos beszélgetés volt. Gyakorlati, bár igen nehéz feladatokat adott. De nem ez a lényeg... az egész emberből sugárzik a szeretet. Este felhívott, hogy bocsánatot kérjen, amiért ilyen hidegben engedett elindulni. Hány pap játszotta volna ezt meg?
Tehát elmondhatom: nagyon nehéz, de gyümölcsöző, és fantasztikus nap volt.
