Az engedelmesség a keresztény élet egyik legnehezebb parancsa. Tudjuk, engedelmeskedni kell Istennek, és engedelmeskedni kell az Egyháznak is. De ez sokszor nagy nehézségekbe ütközik.
Az Úr szabad akaratot adott nekünk, szabadon dönthetünk jó és rossz, élet és halál, engedelmesség és nyakasság között. De mi ezt a szabad akaratot sokszor úgy értelmezzük, hogy nem kell engedelmeskednünk senkinek (azt hozzátesszük, hogy csak Istennek, miközben tudjuk, relatív kicsi arra az esély, hogy megjelenjen előttünk, és valamire parancsot adjon). Az Egyháznak? Persze, hogyne. Az Egyház igen ritkán mond ki valamit (pl. dogmát), így neki is viszonylag könnyű engedelmeskedni. Ezen kívül viszont nem kell engedelmeskednünk senkinek, nem vagyunk "csicskák!"
Itt jön a rossz hír: ez a sátán egyik nagy-nagy félrevezetése. Az Egyház iránti engedetlenség kicsi dolgokban kezdődik: pénteken a "magam módján" böjtölök (csúnya Egyház, miért akar hústilalmat? Itt van egy kis képzavar: görög katolikus egyházunk tanítása szerint a hústilalom kötelező, és a római katolikusoknál is csak akkor lehet másra beváltani, ha objektív okok miatt nem lehet megtenni), "ajánlott ünnepeken" nem megyek templomba, csak a saját szavaimmal imádkozom, nem használom az Egyház eszközeit. Ez az első lépés. Mi lesz ebből: nem böjtölök, nem megyek templomba, nem imádkozom... Nagyon nehéz az Egyház parancsait elfogadni (főleg, ha kényelmetlen betartani őket, mint pl. a hústilalom).
Még rosszabb hír: az Egyház tanítókat adott, és nekik (sajnos) szintén engedelmeskedni kell. Könnyű(nek tűnik először) engedelmeskedni egy bölcs, szentéletű atyának! De sajnos ugyanolyan engedelmességgel tartozunk az "ifjú titánoknak" is (természetesen azokban a dolgokban, amelyekben az Egyház nevében szólnak). És ne higgyük, hogy a szentéletű atyáknak könnyű engedelmeskedni! nagyon könnyen mondhatnak olyat, hogy a hátam is borsózik tőle.
Hogyan lehet engedelmeskedni? A legfontosabb: tudnom kell, hogy ha valakinek Isten iránti szeretetből engedelmeskedem, akkor az Úrnak engedelmeskedtem, akkor is, ha az illető hülyeséget mondott. Ez azért nagy erőt ad! Nem nekem kell megváltanom magamat, ezt már megtette Valaki nagyobb. Tehát sokkal inkább a szívem számít, mint a tetteim. És ha a szívem valóban tiszta és engedelmes, akkor az sem baj, ha gyóntatóm tanácsára a "fejenállva imádkozz napi 20 percet" technikát alkalmazom.
Annál nehezebb engedelmeskedni, minél tanultabb és szentebb valaki. Annál inkább hajlamos vagyok "jobban tudni", mint az illető atya. Olvastam a Szentírást, az atyák tanításait, órákon át imádkozom és elmélkedem az isten dolgairól, hetente jelenésem van, miért fogadjak szót egy taknyos orrú, ifjú papnak, aki esetleg butább, műveletlenebb és pogányabb, mint én?
Pedig sok-sok órát imádkozhatok, böjtölhetek, ez sokkal, de sokkal kevesebbet ér, mint a néma (!!!) engedelmesség. Ha hagyom a jól begyakorolt "technikáimat", és azt teszem helyettük, amit az Egyház papja javasol, az sokkal kedvesebb az Úrnak, mint az órákon át tartó imám. (Persze ezzel nem arra akarok senkit bíztatni, hogy ne imádkozzon... értsétek jól, amit írtam!)
