Eljött az az idő, amikor nincs miért sírnom :). Amiért imádkoztam, az megvan: bölcs, nagyszakállú lelkivezető, ugyanez pár évvel ifjabb kiadásban, mint gyóntató, barátok, jó szertartások. Persze, én ennek ellenére szétlelkizem magam: Rózsák tere vagy Buda? Nem pofátlanság "dobni" a Rózsák terét pont most, amikor amúgy sem áll túl jól? De a saját lelkemnek (de nagy szavak!!!) nagyon számít ám, hogy Budára járok... hétről hétre tapasztalom. Amit hiányolok, az a pezsgő élet, ami nálunk, a Rózsák terén a hívek között megvan. Hiába, no, Buda nem az én egyházközségem. Szerencsére ott van Kriszti, aki ezt a hiányt egy kicsit kipótolja.

És lassan beindul a cserkészet, ami majd legalább közösségben a Rózsák tere felé irányít (legalábbis remélem).

De ennek ellenére úgy érzem, nagyon aktuális a dal. Ha meghallgatjátok, talán érteni fogjátok, miért.