Ma hallottam egy elsőáldozó hittanból részletet. Makláry Ákos tartotta, nagyon tetszett. A legjobb az volt, amikor megkérdezte a gyerekeket: miért így köszönünk? Persze nem volt válasz. Erre mondta: ha valakinek így köszönsz, az azt jelenti: vigyázz! Úgy élj, hogy a dicsőségére legyen Jézus Krisztusnak!
Ha belegondolunk, ebben van igazság. Minden tettünknek erről kéne szólni, mindörökké. Nekünk, világiaknak főleg a munkában, tanulásban (Opus dei-sen hangzik? nem véletlenül...), és az emberekkel való kapcsolatainkban. Ha szeretettel, türelemmel vagyunk mások felé, igen, a hülyék felé is, az tényleg dicsőségére lesz Jézus Krisztusnak.
Az atyáknál kicsit más a helyzet. Hogy is írja Kazinczy?
Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted
Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.
Jót tesznek, hiszen a szentségeket szolgáltatják ki nekünk, közelebb visznek Istenhez. De vajon jól? Mindegy, hogy "lemisézünk", vagy az isteni Szent Liturgiát végezzük? Mindegy, hogy az okosságainkat mondjuk szentgyónásban, vagy pedig hagyjuk, hogy az Úr megbocsásson? Mindegy, hogy összeadunk minden hülyét, mert "ők tudják", vagy ha látjuk, hogy eséltelen a boldog házasság, felvállaljuk a konfliktust?
Ha mindegy, akkor "szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot", mindenki jobban jár.
Mi a mi dolgunk? Természetesen imádkozni kell a papokért. Minden papért, akivel kapcsolatban vagyunk. Ezen kívül:
- Először is feltételezni kell, hogy az atya a dolgát jól végzi. Ha úgy látom, hogy nem, akkor is. Kamaszkoromban, amikor ismerkedtem az Egyházzal, Levente azt mondta: a pap elsősorban atya és jó barát. Ha így állok hozzá, akkor könnyebb a jót meglátni benne.
- Másodszor, ha valóban úgy érzem, hogy valamit rosszul csinál, ellinkel, akkor szólni kell neki. Valószínű, hogy csak én látom rosszul a dolgot, meg kell ismerni az ő verzióját is. Persze lehet, hogy tényleg link, de akkor meg figyelmeztetem ezzel.
- Harmadszor, ha valamiben lehet, segíteni kell neki. Ez lehet apróság, és nagy dolog is. Tudod, "légy résen", abban segítsek, amiben tudok.
Így az én életem, és a papé is valóban dicsőségére lesz Jézus Krisztusnak.