Régen, kb. 2 éve gyóntam egy kedves fiatal papnál. Persze ugyanúgy paráztam, mint mindig, ezt már nem kell nektek részletezni... A srác nem értette a dolgot, és elsütötte: "Nem érted a gyónás lényegét. A gyónás a megbocsátás szentsége, az öröm forrása. Jó, előtte esetleg izgulsz egy kicsit, de utána felszabadult és boldog vagy, hiszen Isten megbocsátott. Ha nem ezt érzed, akkor baj van." Persze, hogy mi a gyónás, azt én is régen tudom. Mégis szívem szerint elküldtem volna a francba az atyát, hiszen azt, hogy mit érzek, nem befolyásolja az, hogy mit tudok. Az érzés nem rajtam múlik. És az elmúlt több, mint 10 évben nálam a gyónást mindig hihetetlen letörtség és fizikai fájdalmak kísérték, ez eltartott 1-2 napig. De utána sem "felszabadult és boldog" voltam, hanem csak megkönnyebbült, hogy végre véget ért a "poszt-gyónás" szindróma.

Miért írtam ezt le? Azért, mert tegnap olyan gyónásom volt, ami után megéreztem végre azt, amit az ifjú pap mondott. Persze, még mindig azt mondom, hogy ez nem szükségszerű, csak az Úr kegyelme.

A bejegyzés eddig publikus. Kérlek, ha véletlenül Athos-hegyi Kiss Lacinak hívnak, akkor ne olvasd tovább! Menj ki mosogatni, vagy csinálj valami hasznos dolgot blog olvasgatás helyett.

Azzal kezdődött az egész, hogy bár felkészültem, még listát is írtam, úgy voltam vele, hogy nem megyek gyónni. Ugyanis annyira beparáztam, hogy egyedül az tűnt logikus lépésnek, hogy otthon maradok. Ekkor jött egy sms, amiben Laci írta, mikorra menjek. Így aztán csak elindultam, de úgy féltem, hogy amíg Laci imádkozott, addig én ott remegtem a háttérben. Persze a papírt sem vettem elő, amíg el nem kérte, aztán el nem vette a pap :). Tehát teljes nihil, a "szokásos" helyzetnek nézett ki a dolog. Innentől azonban minden megváltozott. Nagyon úgy néz ki, hogy Laci elhatározta, bármi történik, én bizony normális gyónást fogok végezni... és nem hagyta, hogy csöndben égjek az elkövetett bűneim miatt, hanem kimondatta, hogy mit csináltam, és miért. Mindezt úgy, hogy egy kicsit sem volt erőszakos, vagy elítélő, hanem olyan "kisslacis". Semmi ciki vagy megalázó nem volt az egészben, tényleg Krisztus volt jelen, meg tanúként a pap.

A gyónás után meg jött az a bizonyos sokat hallott "felszabadult és boldog" érzés, amiről tudtam, de még sosem tapasztaltam.

Tudom, lesznek még szörnyű gyónás élményeim, a hülyeségem nem múlik el egy jó élmény hatására. De ez akkor is különleges élmény volt, hála érte az Úrnak.