És most megint egy bejegyzés. 2 nap alatt négy, ez szép, nem? Igazából ez egy összefoglalás a tapasztalatokról, mert egyelőre meghatározatlan ideig felfüggesztem a blogolást. Miért? Egyszerű. Amit valóban gondolok, azt nem írhatom le, mert megbántódnak rajta olyanok, akiket semmiképpen sem szeretnék megbántani. Az időjárásról, szellők fúvásáról, egyéb "semleges" témákról pedig nem szeretnék írni. Ennél az én, és a ti időtök is többet ér.

Tehát röviden: 2008. decemberében indult a blog, átlag napi 5-6 letöltéssel. Ezt napi 104 letöltésre tornáztátok fel (a rekord 409 volt). Köszönöm szépen. De a gondot is ez okozta: egyre többen olvasták, elterjedt. Sokan félreértették, amit írtam. A baj, hogy csak egy ember volt, aki felhívott, és elmondta, mi a problémája. A többiek csak megsértődtek, de nem is akarták tisztázni, mi miért íródott. Persze, valóban hibáztam is: 2 bejegyzést kellett töröljek, mert megbántam, 2 helyesbítésem volt. A többivel máig egyetértek (persze, ennek ellenére töröltem tegnap, de az más).

Azért eredményeim is voltak: akár hiszitek, akár nem, voltak olyanok, akik a blog segítségével találtak rá rég elvesztett barátjukra. Volt, aki (mostanra törölt) bejegyzés hatására kezdett ismét templomba járni, vagy fordult paphoz. Megismerkedtem olyan testvérekkel, akikkel egyébként sosem találkoztam volna. Szenteket ismerhettem meg, és sokat tanultam a nálam okosabbak kommentjeiből.

De két dolog nagyon bánt: az egyik, hogy úgy tűnik, komolyan megromlott a kapcsolatom azzal az emberrel, akinek Isten után a legtöbbet köszönhetek. Ez annyira fájdalmas számomra, hogy nem is írok róla többet... A másik, hogy pont, mert annyit dicsértem, többen féltékenyek lettek, haragudni kezdtek egy barátomra. Bevallom: álmaimban sem jutott eszembe, hogy ez előfordulhat (bocs, testvér, de úgy éreztem, ilyen "nagy" emberek nem képesek arra, hogy féltékenyek legyenek egy "kis" srácra. Hogy többre tartják önmagukat, sőt, többek a gyerekes vetélkedésnél egy több, mint tíz évvel fiatalabb emberrel). És ebből még baj lehet...

Tehát ennyi. Azt mondom tanulságként: az internet világa kiszámíthatatlan. Ami az egyiknek árt, a másiknak használ(hat). Csak az isten tudja, melyik tettünknek, szavunknak, gondolatunknak milyen hatása van másokra.