Ha katolikus egyházunk tanítását nézzük, látjuk, hogy a bűnről mindig határozottan szól. "Bűnt az követ el, aki tudva és akarva nem engedelmeskedik isten akaratának", mondja a katekizmus. Viszont a bűnig sok egyéb lépcső vezet el. Az egyik ilyen a SÉRTŐDÖTTSÉG.

A sértődöttség, a megsértődés a sátán egyik legjobb trükkje. Ugyanis a sértődésnek az esetek nagy részében semmiféle reális alapja nincs. nem azért sértődünk meg, mert valaki bántott minket, hanem azért,mert úgy gondoljuk, hogy bántott. Úgy nézett, úgy beszélt, nem beszélt, nem nézett... tehát olyan dolgokon, amik nem szándékosak.

Saját életemből a példa: felhívok valakit, aki megígéri, hogy visszahív. Persze nem hív vissza. Másnap megint felhívom, de megint nem ér rá, azt ígéri, visszahív. És nem hív vissza... Ilyenkor az embernek eszébe jut: ez szórakozik velem. Pedig a konkrét példában erről szó nincs: az illető tényleg ilyen hülye, 5 perc alatt elfelejti az ígéretét. Ez az ő felnőttségét persze erősen megkérdőjelezi, de akart bántani? Nem. Ezek után jogos a sértődöttségem? Emberi mértékben persze, igen. De olyan dolog miatt haragszom, amit a másik semmiképpen sem szándékosan követett el...

Hogyan vezet el a sértődöttség a bűnig? Egyszerűen. Haragszom rá. Nem hívom. Nem segítek neki. Nem beszélek vele. Tehát szeretetlenül viselkedek vele, ő meg nem érti, hogy miért.

A másik részéről bűn-e a hülyesége? Talán igen. Ha valaki ilyen mértékben bamba és szétszórt, az igenis találjon ki valami trükköt, amivel ezt legyőzi. De mi közöm ehhez? Az ő lelkéről neki kell elszámolnia.

Mit tehetünk hát? Próbáljuk meg elkerülni a sértődöttséget. Ha mégis úgy érzem, hogy megbántott a másik, és jogos a harag, akkor nézzük meg: tud-e egyáltalán arról, hogy bántott? mert nagyon sok esetben nem!

Ha igen, és szándékosan bántott, akkor az más kérdés. De ha nem, akkor duzzogjunk, játsszuk a királylányt (mert a léleknek kell egy kis önsajnálat), estig. "Ha haragusztok is, ne vétkezzetek! Ne nyugodjék le a nap haragotok felett!" Mondja Szent Pál. Este az egészet letenni az Úr elé, és másnap tiszta lappal, mindent elfelejtve újra kezdeni!

Ne értsetek félre! Nem a "lábtörlővé válást" propagálom, hanem a keresztények közötti duzzogást, haragot, szeretetlenséget szeretném megállítani!