Visszaolvasva a blogot, rájöttem, hogy én mindig a bölcs, hosszú szakállú gyóntatót/lelkiatyát hiányoltam. Ugyanis baromi nehéz egyedül keresztény életet élni. Közösségem nincs, de ezen az űrön egy lelkiatya átsegíthet.

Na, az Úr meghallgatott, és (persze) humora is van. A lelkiatya, akit adott, bölcs, figyelmes, és még szakálla is van! Már most nagyon-nagyon sok dolgot tanultam tőle, és nagyon sokat segítenek a tőle kapott könyvek.

Ráadásul kaptam megértő, türelmes gyóntatót is (nagyon hasznos ám, hogy külön van a lelkiatyától! Ugyanis más dolog tartozik a lelki vezetőre, és más a gyóntatóra. És mivel régi barát, aki engem régóta ismer, nem kell neki órákat magyarázni).

Igaz, neki nincs szakálla. Na de semmi sem lehet tökéletes!