Sokszor gondolkoztam azon, mi a szeretet. Gondban voltam, mert úgy éreztem, nem szeretem eléggé az embereket. Jézus elég egyértelműen fogalmaz: "Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek benneteket". De volt egy csomó ember (és van is sajnos), aki valamiért nem szimpatikus, aki idegesít, ezért tiszta lélekkel nem tudtam rámondani, hogy szeretem. Aztán jött a "hittanos duma": a szeretet nem érzelem, hanem akarat. Na, ez aztán nem segített ki... innentől még nagyobb bűntudatom volt, amiért nem szeretek, mert biztos nem is akarom eléggé!
Pedig a dolog egyszerűen túl van bonyolítva. Szeretet a másik felé iráníuló jóakarat. Ennyi, nem kell túlspirázni. Szeretem, ha a legjobbat akarom neki. és azt már nem olyan nehéz ám! A legfőbb jó az üdvösség: tehát ha szeretek valakit (bár nem érzem), imádkozzak az üdvösségéért.
Hogy kell szeretni? Hogy szeret Jézus? Azaz inkább hogyan nem szeret?
- Nem bamba, eltussolós szeretet! Bizony látta az emberek hibáit, bűneit, és szólt is értük. Aztán megbocsátotta őket. De nem eltussolta! A templomban hülyeségeket árulók biztos nyavajogtak, hogy nem szereti őket, pedig elérte, hogy megtanulják, mit szabad és mit nem.
- Nem erőszakos, nyomulós szeretet. Nem puszilgatta a katonákat, akik megfeszítették, csak szerette őket... Nem erőltette a szeretetét senkire (a gazdag ifjú is elmehetett simán).
- Nem képmutató szeretet! "Annak van a legnagyobb szeretete, aki életét adja barátaiért..." Ezt megvalósította, innentől nem lehet képmutatással vádolni.
Innentől elég egyszerű az én dolgom: magas követelményt kell támasztani mindenkivel szemben, de megbocsátani minden bűnt, és ha kell, meghalni a másik üdvösségéért. Könnyű ez? Nem. Megvalósítható? Nem. De azért jött el a Szentlélek, hogy ami nekem lehetetlen, azt Ő megtegye helyettem...
