Véget ért a cserkésztábor, nagyon sok szép és kevésbé szép emléket hagyva maga után. Nézzük a kevésbé szépeket:

1. Nem tudott eljönni a kisfiam (aki nem tudja, ki a kisfiam, az ne csodálkozzon... nekem olyanom is van ám!). Jó, érthető okból. De nem jött össze neki az, ami miatt elmaradt a nyár legjobb programjáról!!!!!

2. Az utazások nagyon gázok voltak. Jövőre közelebb kell menni, vagy legalábbis a vonat/vonat átszállást mellőzni.

3. "Ízlésemhez képest" sok volt a hiszti.

És a legszebbek:

1. Fegyelmezett, kedves, okos gyerekek, akiket könnyű vezetni.

2. Jól felkészült, okos, "mintacserkész" vezetők. Ez volt az első tábor, ahol egyik vezető sem volt hülye (végre felnőtt Á. is a feladathoz).

3. Okos, feladatát jól teljesítő, csak néha hülye I.

4. Találkozás Gabiékkal, beszélgetések, "szeretet-rezdülések".

5. Márkó és Andris eljött!!!!!

5. A legfontosabb: látni Sivadó Lacit, mint diakónust. El tudjátok képzelni, mit jelent 12 évig imádkozni valamiért, és látni, hogy a szemed láttára teljesül? Hihetetlen élmény. És el tudom képzelni, milyen lesz a papszentelés...